Nagyon sajnálom hogy nem voltam, csak nekem is elkezdődött a suli, és a 10. nem olyan könnyű. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, és szerdán jön az új rész. Puszi: Cristy
A kard pengéje megcsillant a vörös nap
fényében, a szemem előtt pedig lepergett az eddigi életem. Nem lehet igaz, hogy ilyen hamar vége lesz ennek a csatának.
Behunytam a szemem, és Samre gondoltam. Éreztem, hogy a testem elemelkedik a
talajtól, és a szárnyam hevesen kezd csapkodni. Repülök! Végre repülök! Lenéztem Niall-re, aki csodálkozva nézett
vissza rám.
-
Sophie, repülsz! – Duane hangját
hallottam alulról.
Felülnézetből
szörnyű. Vér mindenhol. Rengeteg a sebesült, már most. Mi lesz később? Nem
kellett volna belerángatnom ebbe a szeretteimet! Egy villám csapott le pont
mellettem. Sam. Kerestem lent a
földön, és megtaláltam két ember közt. Samet kémlelve a földön, valaki hátulról
egy erős ütővarázslatot küldött rám. Gyorsan magamhoz tértem, szerencsére nem
este le a földre, megfordultam, és Niall állt velem szemben.
-
Tudsz repülni? – csodálkozva kérdeztem.
-
Sok mindent nem tudsz rólam cica. – egy
tűzgolyót hajított felém.
-
Na jó, elég legyen! – dühödtem fel, és
próbáltam egy nagy villámot irányítani rá, de magamra sikerült.
-
Hahaha – fogja a hasát röhögés közben –
ennyit tanultál több mint 3 év alatt?!
-
Tudod mióta nem gyakoroltam? - vágtam vissza, sértődötten.
Nem
szólt semmit, csak mérte rám a csapásokat.
Villanás. Ne csak most ne! Elveszítettem az egyensúlyomat a repülés közben. Egy látomás.
A
csata kellős közepén állok. Duane. Hol van? Keresem a csapatom közt, de nem
találom. Valaki bántja Samet…Ez nem lehet igaz!
Arra eszmélek, hogy Duane a karjaiban
tart. Egy pajzsot emel felénk, hogy ne érjenek minket a csapások.
-
Mi történt? Hogy kerültem a földre? –
kérdeztem tőle, ahogy próbáltam felállni.
-
Elájultál, vagy nem tudom. Leestél.
-
Látomásom volt.
-
Mi volt benne?
-
Az mindegy. – próbáltam terelni a témát
– A többiek?
-
Jól vannak.
Felnéztem
Duane-re, és megláttam a szárnyát. Hogy
lehetséges ez? Hisz letépték! Megláttam Niallt a háta mögött, ahogy a
vállát fogja. A szemében bánat, és csalódás tükröződött. Sajnálom Sophie. Szeretlek.
Elment előlem, és Niall egy tört szúrt a mellkasomba. A vér, patak módján tört
elő a testemből. Ahogy egyre mélyebbre szúrta, én úgy vesztettem el az
eszméletem. Láttam Duena arcát, ahogy sír. Elárult.
Pedig én bíztam benne. Sam tudta. Tudta, hogy nem szabad megbízni benne.
Szeretem. Szerettem. A nyakamban lévő nyaklánc erősen kezdett világítani.
Egy csepp kiszállt belőle, egyenesen Niall és Duane felé. Hátralökte őket, a
tőrt pedig kiszedte belőlem. Mia hangját hallottam meg a távolból.
-
Sophie! – szaladt oda hozzám, mikor
leverte magáról az embereket. – Édesem.
A
sebem felé tette a kezét, és elkezdett gyógyítani. A vérzés elállt, és pedig
egy hírtelen mozdulattal felültem, és újra kaptam levegőt. A tőr ott hevert
mellettem. Egy ideig néztem, aztán indulatból felkaptam.
-
Ha te így én úgy! – idegesen felálltam.
Mia értetlenül nézett rám, észrevette a szemeimből hulló könnyet. – Niall Horan
merre vagy te szemétláda?
Felszálltam
a levegőbe, és kerestem Niall-t.
-
Nial Horan! Meg foglak ölni, miért ezt
tetted velem! – ordítottam.
Várom a kövi részt! Imádom! *-* <3
VálaszTörlésOMG*-*
VálaszTörlésImádom:) Sok sikert a suliban és siess :D <3