Bocsánat a késésért!
Két nappal később még mindig a kórházban
feküdtem. Eltört három bordám, és a gerincem is megsérült. Az orvosok arra a
következtetésre jutottak, hogy nagy valószínűséggel nem tölthetem otthon a
karácsonyt. Nem akarom itt tölteni az egyetlen olyan ünnepemet, ahol boldog is
lehetnék. Vannak azért jó dolgai is a kórháznak. Elsőnek is cuki a dokim. Annyira
kedves, és mindig hoz nekem szendvicseket, mert az itteni kaja, hogy is
mondjam, borzadalom. Sokat beszélgetünk, mikor nincsenek itt a barátaim, vagy
ha neki sincs dolga. Másodjára meg az a sok törődés Saméktől. Ha kell,
kihagynak egy napot a suliban, csak hogy engem láthassanak. Mia gyűrűét mindig
megcsodálom. Az egész arany, és a közepében van egy rózsaszín gyémánt.
Elérkezett karácsony napja. Én még
mindig a kórházban vagyok, és a dolgozók már mind hazamentek ünnepelni. Egyedül
voltam a kórteremben, és néztem az ünnepi műsorokat. Egyedül éreztem magam.
Soha életemben nem töltöttem még egyedül a karácsonyt. A filmekben mindenki a
családjával volt. Bevallom sírtam. Egyszer csak belépet valaki az ajtón. Duane
izom karját láttam meg elsőnek, egy kis fa volt nála. Utána Sam, Mia és Sam
szülei is megérkeztek. Nagy meglepetés volt ez az egész. Hoztak ünnepi sültet,
innivalót, és a kis fát. Ahogy megláttam őket megpróbáltam felülni, de a
merevítő nem engedte. Mindenki adott egy-egy puszit. A fán volt egy gyönyörű
szép arany csillag. A lámpa fénye mellett nem ragyogott úgy, mint amilyennek
kéne lennie, de így is éreztem azt a különös érzést, ahogy ránéztem.
Még hat éves koromban a nagymamám vett
egy fát a szobámba, mivel anya nem volt hajlandó ilyenre költeni. Ketten szépen
feldíszítettük, de a tetejére nem került semmi. Éjfél előtt két perccel valaki
kopogtatott az ajtón. Kinéztem, de csak egy aranycsillagot láttam ott.
Megfogtam, és odaadtam a nagymamámnak, hogy tegyük rá. Megfogta a derekam, és
felemelt, hogy elérjem a tetejét. Ahogy ráraktam éjfélt ütött az óra. A csillag
felcsillant, és az egész szobámban arany csillám kezdett esni. Ilyenkor kezdtem
érezni, hogy különleges vagyok.
Ez jutott elsőnek eszembe, mikor
megláttam. Ez volt eddig életem egyik legjobb karácsonya.
Öt hónappal később elérkezett a várva
várt nap. Esküvő! Minden el volt már készítve, már csak a ruhára vártunk. Mia
szobájában voltunk. Láttam az arcán azt a fékezhetetlen boldogságot, hogy végre
hozzámegy ahhoz az emberhez, akit a legjobban szeret. Megérkezett a ruha, és
felvette. Mori Lee esküvői ruhát viselt.
Enyhén szív alakú kivágással, csipke pánttal. A derekát gyöngyöv fonta körbe,
hátul pedig volt egy masni. Tüll volt az alja, és a földig ért. Mikor megláttam
benne elállt a lélegzetem. Annyira gyönyörű volt, és sugárzott belőle a
boldogság. Én fogom kísérni Samet. Nekem egy felül gyöngyökkel díszített lila
tüll ruhám volt.
Itt az idő, hogy átmenjek Samhez, és
elkezdjük a ceremóniát. A zene felharsant, és elindultunk befelé a templomba.
Mindenki felállt, ahogy körülnéztem mindenkinek a szemében könnyek szöktek.
Odaértünk az oltárhoz, én oldalra álltam, és megláttam Miát és Duane-t.
Ránéztem Samre majdnem leesett az álla a látványától.
-
Kedves egybegyűltek. Azért vagyunk ma
itt, hogy ezt a két fiatalt összeadjuk – elkezdte a pap, mikor már mindenki a
helyén volt. – Sam Parker, hites feleségedül fogadod Mia Ramsest, fogadod, hogy
jóban rosszban együtt lesztek, még a
halál el nem választ?
-
Fogadom – mondta Sam.
-
Mia Ramses, hites férjedül fogadod Sam
Parkert, és fogadod, hogy jóban rosszban együtt lesztek, még a halál el nem
választ?
-
Fogadom – mondta Mia.
-
Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket.
Megcsókolhatod az arát.
Megcsókolták
egymást, és nagy tapsvihar tört ki. Ahogy mentek kifele Mia összeesett. Aggódva
odaszaladtunk hozzá.
-
Jön a baba – jelentette ki.
Mikor megérkeztünk a kórházba Miát
rögtön bevitték a szülészszobába. Ahogy vártunk egyre feszültebb lett a
hangulat. Nem tudtuk, hogy milyen nemű, de annyiban biztosak voltunk, hogy
egészséges. Bár én álmodtam egy olyat, hogy fiú lesz. De nem voltam benne
biztos, hogy most igaza lesz az álmomnak. Teltek a percek, az órák, de még semmilyen
hírt nem hallottunk felőlük. Sam annyira ideges volt, hogy hallottam a szívének
a verését. Duane fogta a kezem, és neki is éreztem, hogy remeg mindene. Nem
akarok nagymenőnek tűnni, így bevallom én is izgultam. Milyen lesz a baba? Már nagyon éhes voltam, így elindultam a büfé
felé, de belebotlottam egy nem várt személybe.
-
Hallom Miának babája lesz – mondta vigyorogva.
-
Mit keresel itt?
-
Csak jöttem meglátogatni a kicsit – a hangja
gonosz volt.
-
Nem mehetsz a közelébe Niall!
-
Azt teszek, amit akarok! De úgy hallom
kijött a doki, vissza kéne menned kislány.
-
Takarodj innen! Meg ne lássalak a kicsi
vagy esetleg Mia közelében.
Ezzel
a mondatommal lezártam a beszélgetésünket, és visszasiettem a többiekhez. A
doktor úr már kint volt, és Sam a kezében tartotta a kicsit. Ahogy odaértem,
láttam Sam arcán a gyönyört és a büszkeséget. Felénk fordította, és egy
gyönyörű barna bőrű kék szemű kisbabát láttam magam előtt. Nem sírt, nyugodt
volt.
-
Cristian – mondtam.
-
Igen. Az én fiam – Sam arcára ráfagyott
a mosoly. – Anya üdvözöld az unokád.
Átvette
a babát, és megsimogatta a fejét. A büszke nagymama. A doktor közölte velünk,
hogy vissza kell vinnie. Elvette, és visszament a szülőszobába.
Bementünk Miához a kórterembe. Aludt.
Mindannyian leültünk valahova, Sam pont az ágy mellé. Megfogat a kezét, és
megpuszilta azt. Egy varázslóbaba. Nagy ereje lesz, ha nagyobb lesz. Ezért
akarja Niall annyira? Hogy maga mellé állítsa? Nem fogja! Megvédem minden áron,
akár az életembe is kerül.
Oooo :3 Kisfiú :3 Niall remélem nem akarja bántani :( Nagyon jó lett *o* Siess :*
VálaszTörlésEgyszerūen PERFECTO :*
VálaszTörlés