Meghoztam a következő részt..:) Jó olvasást, és köszönöm a díjakat amit kaptam. Nagyon megleptek. Puszi mindenkinek.
Nehezen tudtam szabadul a suliból, mert
volt egy kis balhém az egyik osztálytársammal. Az igazgatói irodában kötöttem
ki, vele együtt.
Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdünk
röplabdázni. Mivel én vagyok a csapat kapitánya, így az edző mindig engem kér
fel, hogy válasszak csapatot elsőnek. Van egy lány, aki azt hiszi ő az isten,
és mindig őt kéne választani elsőnek. Én ezt a „szabályt’ megszegtem, és nekem
állt, hogy én mennyire egy ribanc vagyok. Hát én meg nem hagytam magam, és
nekimentem a lánynak. Kicsit erős voltam, így betört az orra. Viszont én sem
úsztam meg szárazon, mivel megzúzódott az ujjam.
Így
kerültem az igazgatóiba. Szerencsére csak két hét elzárást kaptam
szombatonként. A lány viszont nem kapott semmit, mert ő az igazgató pici
kislánya. Szánalom. Sajnos anyát is
értesítették az esetről, így nem vártam szíves fogadtatást otthonra.
Fájó ujjal beültem a kocsimba, és
hazahajtottam. Az ősz kezdett nagyon hideg lenni. Azt kívántam magamban, hogy
bárcsak egy kályha lehetnék, aki mindig termeli a hőt. De akkor nem tudnék
vezetni. Erről is le kellett mondanom, mert ráébredtem, hogy csak egy tárgy
lennék, aki a szoba közepén melegíti az embereket. Ezekkel a bugyuta
gondolatokkal tértem haza. Felhajtottam az autófeljáróra. Anya már az ajtóban
várt az értesítővel a kezében. Mit fogok
én ezért kapni?! Leállítottam a kocsit, kiszálltam, nagy nehezen becsuktam,
és odasétáltam elé. A keze keresztbe volt, a lábai idegesen jártak. A szemében
düh, de egyszerre csalódás is lakozott, mintha eletemben most először láttam
volna rajta a törődést. Próbáltam nem éreztetni a félelmemet. Arra gondoltam,
hogy elfutok előle, és majd megbékél valamikor. De nem lett volna jó ötlet,
mivel akkor még nagyobb bajba keveredtem volna, így szembenéztem vele.
-
Mi ez kisasszony? „Kedves Szülök!
Értesítjük Önöket, hogy a lányuknak két hét elzárásban kell részt vennie
iskolai verekedés miatt.”
-
Anya ez…csak…egy – a szavak között
szünetet tartottam, és elhúztam őket. Bíztam benne, hogy nem kapok nagy
megrovást.
-
Kislányom a szobádba most azonnal! –
kiabált velem -, és akár hova is szerettél volna ma menni, felejtsd el!
Basszus akkor mi lesz a
randival? Idegesen szaladtam fel a szobámba. Hogy lehettem ennyire barom, hogy
összeverekedtem azzal a libával? Gondolkodtam, hogy kéne megszökni
otthonról. Talán plüssöket kéne az ágy
alá rakni? Nem, nem jó. Vagy akkor egy próbababát az én ruhámban? De honnan
szerzek próbababát? Egy ötletet sem tudtam kitalálni, és az óra már este
fél hatot mutatott. Ez óra múlva találkozóm van Duane-nel. Mit sem törődve
anyával bementem a fürdőbe, és lezuhanyoztam. Megmostam a hajam, csodáltam azt
a „gyönyörű” szőke tincsemet, amit ma reggel sikerült felfedeznem.
Végezvén a fürdéssel, és minden
szépségkezeléssel, visszamentem a szobámba. A frissen mosott hajam szállt
mindenhova. Elmentem ahhoz a szekrényemhez, ahol az estélyi és elegáns ruháimat
tartom. Keresgéltem a kedvenceim közt. Volt ott egy fekete elől hátul mély
kivágású Chanel ruha, amit még a tizennyolcadik szülinapomra kaptam. Aztán volt
még egy halványlila rövid koktélruha. Ez
hideg lenne most. És kivettem még egyet. Ez egy szürke mélydekoltázsos
középhosszúságú ujjú ruha, ami térdig ér. Ez
tökéletes lesz. Meleg is, és nem is
annyira kihívó. Levettem a vállfáról, elővettem a vasalót, és kivasaltam. Felvettem
a ruhát, odamentem a tükörhöz. A nagymamám hagyott rám egy ékszerdobozt, amiben
az ő gyémánt ékszerei voltak. Kivettem egy egyszerű fülbevalót, egy hosszan
lelógó nyakláncot, és az eljegyzési gyűrűét. Mindig csak ilyen eseményekre
veszem fel, mert számomra nagyon értékes. Már
csak a cipőt kell megtalálni, meg azt, hogy, hogy szökök ki. Ezeket
gondolva kinyitódott a könyvem. Egy kis varázsige volt benne. Az állt mellette,
hogy kettős varázsige, ha használod, megkettőzöd saját magad, vagy azt a
személyt, akire mondod. Nekem ez pont jól jött.
Elmondtam a varázsigét, és mellettem
megjelent egy másik én. Befektettem az ágyba, és mondtam neki, hogy ne
szólaljon meg, és aludjon. Igazából nem tudott beszélni, és nem is értette mi
van vele, de nekem ez jól jött. Csak fekszik az ágyamban, míg én elmegyek
Duane-nel. Hallottam, hogy anya a fürdőben van. Lesiettem a lépcsőn. Felvettem
a hosszúszárú csizmám, és kisettenkedtem az ajtón. Egy nagy Jipp állt a házunk
előtt. Megijedtem, de a fejemben hallatszott valami. Nyugi csak én vagyok. Gyere, ülj
be, mielőtt anyud meglát. Honnan
tudja, hogy anyu büntetésbe küldött? Beszálltam a kocsiba, és elhajtottunk.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak
azon járt az eszem, hogy a klónom vajon nem fog-e leleplezni. Az út felénél
észrevette, hogy be van kötve az ujjam.
-
Megverted? – kérdezte, miközben az útra
figyelt.
-
Honnan tudod? Ki vagy te?
-
Az legyen mindegy, hogy ki vagyok én.
Féltem
tőle, és ezt ő is megérezte. Ne félj, téged nem bántalak.
Csengett a fejemben. Engem nem? Akkor
kit? Éreztem egy enyhe vibrálást a légkörben. Utoljára ezt akkor éreztem,
mikor Niall-lel voltam. Tényleg, csak most veszem észre, hogy van hasonlóság
köztük. Olyan hasonlóság, amit nem vesz észre átlagos ember. Ez a vibrálás
mágikus volt. Megfogtam a lábát, és láttam az auráját. Kék volt, mint az
ellenségemé. Elrántottam a kezem, és kifelé fordultam. A kezemmel támasztottam
a fejem, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Miért kell nekem folyton ilyen kalandokba keverednem? Én csak egy
átlagos lány akarok lenni, átlagos barátokkal. Nem tündér, aki megmenti a
világot. Mi a baj? Emeltem fel a
fejem, és ránéztem. Semmi, megoldom. Fordítottam vissza a fejem az ablakhoz. Sophie
érzem, hogy baj van. Mérgesen odafordítottam a fejem. Hagyj!
Nem érted, hogy megoldom? Ezzel a mondatommal búcsút mondhattam annak,
hogy valami jó süljön ki az egészből.
Mikor megérkeztünk az étterembe, már
valahogy enyhül a kettőnk közötti feszültség. Ki akartam szállni a kocsiból,
mire nyitottam volna az ajtót, Duane ott állt, és a kezét tartotta, hogy
segítsen kiszállni. Megfogtam, de még így sem sikerült rendesen kiszállnom. A
bokám félrement, és bevertem a fájós ujjam. Majdnem mondtam valami szépet, de
végül visszafogtam magam. A Jippet leparkolták, mi addig bementünk. Nagyon
elegáns francia étterembe vitt. A falak vörös tapétával voltak lefedve.
Aranyozott csillárok lógtak le a plafonról. Félhomály volt odabent. Annyira
romantikus volt az egész. Egy kétszemélyes asztalt foglalt nekünk az étterem
másik végében. Fájt a bokám, ezért a kezébe kapaszkodtam, úgy vezetett oda.
Kihúzta a széket, leültem rá.
A rendeléseket kihozták. Én sült húst
rendeltem rizzsel. A randi partnerem pedig homárt. Hogy lehet azt megenni? Szegény állat. A vacsora közepe fele
meghozták a vörösbort. Udvariasan öntött nekem a poharamba, utána, pedig a
sajátjába. Megköszönte, hogy itt lehet velem, és koccintottunk. Összeszedtem a
bátorságom, és beszélgetni próbáltam.
-
Finom a kaja – mosolyogtam rá, de még
mindig éreztem, hogy a kocsiban történtek után haragszik.
-
Ja – közömbös választ kaptam.
Merre tereljük a témát?
Próbáltam
a sulira, meg hogy milyen volt a régi neki, de semmi. Semmire nem reagált.
Kezdtem elveszíteni a vonalat mikor kicsúszott a számon.
-
Honnan tudtad, hogy anyu büntetésbe
küldött?
-
Csak tudtam és kész.
-
Ki vagy te?
-
Már mondtam, hogy az mindegy.
-
Kérlek, áruld el – megfogtam a kezét, és
látomásom lett.
Egy faluban vagyok.
Körülvesznek engem a mágikus lények. Boszorkák, vámpírok, vérfarkasok,
angyalok, tündérek. Egy nagy kapu előtt állok. Az egyik tündér valami szörnyű
tettet követett el. A vezető azt mondta neki, hogy száműzve lesz az idők
végeztéig. Letépték a szárnyait, és leküldték a földre. A földön vagyunk. A
tündér minden gonosz tettet elkövet a földi halandók ellen. Az arcán, van egy
sebhely. A kezén pedig egy ugyan olyan anyajegy, mint az enyém. Egy csillag
alak. Megesküdött, hogy meg fogja ölni a hercegnőt, ha visszatér.
Hátrahőköltem. Megláttam az arcát. Duane volt az.
Levettem
a kezem a kezéről. Meghátráltam, és újra megkérdeztem.
-
Ki vagy te?
wiiiii. nagy köszönetet kell mondanom Kincsőnek, aki ha nem csinál a bloghoz trailert, lehet meg se találom.... és nagy köszönet a Youtubenak is :3
VálaszTörlésolvasom, olvasom és amikor a végéhez értem... majdnem felkiáltottam hogy: úristen! mindenre gondoltam csak erre nem!
most akkor Duane meg akarja ölni Sophiet?!?!
na várjunk csak..... ha meg akarja ölni Sophiet.... akkor ki fogja megmenteni?
oké én már előreképzelem-van egyáltalán ilyen szó?
mindegy. a rész PER-FECT. Sophie jól varázsol, sorolhatnám még, de inkább csak annyit mondok: SIESS A KÖVIVEEEEL!
Puszi:
a LEGNAGYOBB rajongód
Jessie.xx
Nagyon szépen köszönöm..:) és igyekszem a résszel, ma már fel akarom rakni..:)) hidd el ez még csak a bemelegítés, ennél lesz jobb is..:) és lassan vége..:/
Törlés