Hetedik rész: "Pihenő"

Sziasztok..:) Elég későre jár, de most fejeztem be a részt, így gondoltam felteszem..:) Szeretlek titeket..:) Nagyon gyorsan növekszik a nézettsége a blognak, és ezt mind nektek köszönhetem..:) Nagyon...nagyon..nagyon rövid lett sajnálom..:)  Puszi : Cristy

Aznap este

Első éjszakámat töltöttem ezen a helyen. Most kezdek ráeszmélni igazán arra, ami ma délután történt. Elveszítettem a legjobb barátom egy lány miatt, és átálltam a „sötét” oldalra. Kavarogtak bennem az érzések. Az első és a legfontosabb az, hogy szeretem Niall-t, vagyis azt hiszem. A második az a bűntudat. Tudom, hogy nem így kellett volna végződnie. Akárhogy is nézem, a könyvnek a lapjait, nem változnak. Ezek szerint minden a helyére fog áll? De nem akarom. Itt akarok maradni, és élni a saját magam életét, ahol senki nem zavar. Se a szüleim, se Samék. Boldog vagyok… azt hiszem.

A toronyból ajtó nyílt egy nagy kastély felé. Belépve az ajtón csillogás fogadott. A földszinten minimum négy fürdő volt. A másodikon úgyszintén. Annyi szoba volt, hogy meg se tudtam számolni. Az én szobám a földszinten volt közel egy fürdőhöz. Hál’ Istennek. Bementem a szobámba. Egy nagy fehér ágy fogadott. A falak tele voltak tükrökkel, és virágokkal. Rózsa mindenhol. A kedvenc virágom. Beleszagoltam a levegőben, és magamba zártam. Mintha újra visszakaptam volna a nagymamám. Neki mindig rózsaillatú parfümje volt. Az ágyon volt két törölköző. Felvettem az egyiket, és átmentem a fürdőbe. Annyira világos volt bent, mikor beléptem, hogy a szemem automatikusan lecsukódott. Mikor újra kinyitottam egy nagy sarokkád, és a sok gyertyaegyszerűen káprázatos volt. A kádnak a sarkán egy fehér hálóing csücsült.

Levettem a ruhám, megengedtem a vizet, és beleültem. A had ellepte a testem, a meleg víz már szinte égette a testem. Elvettem egy szivacsot a tartóról, rátettem egy kevés tust fürdőt, felhabosítottam, és engedtem, hogy lefolyjon a testemen. Megmostam a kezem, a lábam és az összes testrészem. Kicsit még pihentem, aztán kiszálltam. Megtörölköztem, felvettem a fehér hálóingem, kiteregettem a törölközőt, és visszaballagtam a szobámba. Nem tudtam Niall merre van, ezért inkább befeküdtem az ágyba. Az álom elnyomott. Mikor már majdnem elaludtam, éreztem egy hideg kezet a hasamon. Tudtam nem lehet más, csak is Niall. A gyomromban pillangók szálldostak, éreztem a szeretettét irántam. Felém hajolt, és nyomott egy puszit a homlokomra. Talán nem is ő a gonosz, hanem Samék? Akkor miért volt úgy a könyvben? Letette a fejét a mellettem lévő párnára.

-          Jó éjszakát kedvesem.

A nagyi halála óta először aludtam el mosolyogva.

Vér. Csata. Árulás. Kívülről láttam mindent, nem voltam részese az álmomnak. Holttestek mindenhol. Sam, és Niall harcolnak. Egy gyerek Mia mellett. A varázs egyszerűen kibírhatatlan erővel ütközik egymással. A jó és a gonosz csatája. Niall meghal, de Sam? Nem látom jól. Süllyedek. Elmerülök.

Másnap délben ébredtem fel egyedül. Kiszálltam az ágyból, kilépve az ajtón szobalányok álltak az ajtómban.

-          Jó reggel kisasszony. Szeretne valamit? Mr. Horan már várja önt a konyhában – kérdezte a barna hajú.

-          Köszönöm nem kérek semmit. Rendben.

Bementek a szobámba rendet rakni. Nem tudtam merre van a konyha. Elsétáltam két fürdő, és egy hálószoba mellett, míg megtaláltam. Friss tojásillat csata meg az orrom, ahogy beléptem. Niall ott ült félmeztelenül az asztalnál. Intett a kezével, hogy foglaljak helyet. Odamentem az asztalhoz, és leültem az egyik asztalfőhöz. Szemben voltam vele. A mosolya már feldobta a napom. Egy szobalány elém rakta a rántottát, és egy csésze kávét.

-          Nem kérem köszönöm. Nem kávézom – mosolyogtam rá.

-          Sajnálom asszonyom – nézett rám bocsánatkérően, - esetleg egy kis teát?

-          Köszönöm, azt kérnék.

Levette az asztalról a csészét, és egy másikat tett rá, de ebben már tea volt. Lassan felvette, és belekortyoltam. Nagyon finom, és édes volt. A rántotta is nagyon ízlett. Ilyet még soha nem ettem. Volt benne valami különös.

Niall felállt az asztaltól, odajött mellém, kinyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Megköszöntem a reggelit, és kivezetett a konyhából. Egy nagy szobába vitt be. Szerintem ez lehetett az ő szobája. Ez más volt, mint a többi szoba. Tele volt festményekkel, amik őt ábrázolták különböző pozíciókban. Egoista. Nem láttam belőle sokat, mert továbbmentünk. Mikor beértünk a helyiségbe, elámultam. Nagyon sok ruha. Női ruha. Csillogtak. Mindegyiken minimum volt két gyémánt.

-          Válasz egyet magadnak – fogta meg a derekam, és magához húzott.

-          De ezek mind gyönyörűek – csillogott a szemem.

-          Melyik tetszik a legjobban?

-          Az ott fent.

Mutattam rá egy gyönyörű türkizkék sellőruhára. Az eleje hosszabb volt, mint a hátulja. A mell részénél szív alakú kivágás volt. Pántnélküli volt. A derék részénél voltak a gyémántok. Úgy szelték át a derekát, mint egy öv. Levette a ruhát. A kezembe adta, hogy vegyem fel. Visszamentem a szobájába és felvettem. A ruha rám simult, mintha csak rám szabták volna. Csillogott rajtam. Visszasiettem hozzá. Ahogy meglátott, leesett az álla. Odafutottam hozzá. Beleugrottam az ölébe, és megcsókoltam. Ez életem eddigi legjobb napja.

A nap további részét együtt töltöttük. Kint voltunk a rózsakertben, és beszélgettünk. Nem is hittem, hogy tud romantikus, és kedves is lenni. Nem is jutottak eszembe az otthoniak. Nem érdekelt, hogy aggódnak-e miattam vagy sem. Boldog vagyok itt. Kiszolgálnak, azt tehetek, amit akarok. Szeretem Niall-t. Szeretek vele lenni, hozzábújni, megcsókolni. Mikor kint voltunk a rózsakertben, és meg akartam csókolni, megcsörrent a telefonja. Elnézést kért, és elvonult. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a konyhába egy kis nasiért. Kilopóztam, hogy nehogy észrevegyenek a szobalányok, mert ha így lett volna, akkor letámadnak, hogy kell-e valami. Ahogy beléptem a konyhába, meghallottam Niall hangját. Nem akartam kihallgatni, de a tudatom nélkül odamentem az ajtóhoz, és hallgatóztam.

-          Minden a terv szerint halad. Bízik bennem. Már csak arra kell rávenni, hogy ide adja a jogart, és álljon át teljesen hozzám. Persze. Akkor, viszlát, nemsokára újra jelentkezem.

Meghátráltam az ajtótól. Csak arra kellek neki, hogy megszerezze az erőm?