Hatodik rész: Minden a fejetetejére áll

Sziasztok Édeseim..:) Hamar hoztam a következő részt..:) Köszönöm a 2200-as oldalmegjelenítést és a 15 feliratkozót, de azért jól esne egy kis vélemény is..:) Egy kicsit rövid résszel szolgálok, de annál inkább furcsa lesz.:) Jó olvasást, és ne felejtsetek el kommentelni..:) Puszi: Cristy

Négy órával később

Anyuék elmentek vásárolni a város másik végébe, szóval egy darabig nem lesznek itthon, így jobban megismerhetem ezt a lányt. Nagyon hajt Samre. Nekem ez nagyon nem tetszik. Sam az enyém megértetted?! Ebben a pár órában összeszedtem az erőm. A medál csillogott a nyakamban, a jogart pedig eldugtam a könyvem mellé. Minden tökéletesen alakult idáig, vagyis majdnem minden. Úgy érzem, Sam vonzódik Mia-hoz.

Lent voltunk a nappaliban, és beszélgettünk. Nem is sejtettem, hogy ennyi mindent eltitkolt Sam előlem. Kiderült mi vagyok én valójában.

-          A jogar csak a kezdet Sophie, gondolod el milyen hatalmad lesz, ha az összes követ megszerezted – mutatott rá Mia.

-          Nem akarok ilyen játékot játszani. Egyáltalán honnan tudod, hogy ki vagyok? Honnan tudtad, hogy ott vagyunk? – kérdeztem idegesen.

-          Nyugodj le Mia, semmi baj, mindent elmagyarázok. Először is a nagy könyvben meg volt írva, hogy egy nap a segítőd leszek, így kerültem ide. Másodszor is megéreztem Sam jelenlétét – rámosolygott. Egy kapanép ültek Sammel, ő pedig megszorította a combját. – Ezért tudtam, hogy merre vagytok.

Féltékeny tekinteteket meresztetem feléje. Látván mennyire jól el vannak egymással, én pedig semmit nem tehetek az ellen, hogy Sam az enyém legyen. SZÖRNYŰ! Az asztalon poharak voltak, bennük üdítővel. Az egyiket felvettem, és mikor ittam sikeresen leöntöttem magam. Mondtam a többieknek, hogy „mindjárt jövök, csak felszaladok a mosdóba”, de Sam csak intett a fejével. Máskor már ilyenkor rég felajánlotta volna, hogy segít kiszedni a foltot a pólómból.

Felmentem a fürdőbe, és levettem a pólóm. Melltartóban álltam a tükör előtt, és magamnak feltettem a kérdést.

-          Miért nem vagyok jó neki? – Persze erre nem jött válasz, csak a fejemben.

Az ablakom nyitva volt, és hűvös őszi szellő érkezett be rajta. Kirázott a hideg. Éppen a meleg vizet engedtem rá a ruhámra, mikor valaki hátulról megölelt. Nem néztem bele a tükörbe gondolván Sam az, így megfogtam a kezét, és hozzábújtam. A melegség áradt a testéből, egyszer csak megszólalt.

-          Látom, vonzódsz hozzám kislány – fordított maga felé, - és milyen szexi vagy így.

-           Niall – vörösödtem el, - én azt hittem Sam vagy.

-          Persze mindig csak Sam. Vedd már észre, hogy nem kellesz neki!

-          Hazugság!

Befogta a szám, és elvitt magával a másik dimenzióba.

Megkötözve léptem be a toronynak az ajtaján. A „trónom” készenlétben állt, így rálökött. Se a kezemet, se a lábaimat nem tudtam mozgatni. Elment egy szekrényhez, és kivett belőle egy takarót. Rám terítette, azzal az indokkal, hogy nehogy megfázzak. Ez annyira aranyos gesztus volt tőle. Mikor láttam, hogy már nem mocorgom, kioldotta a kötelet. A kezeim és a lábaim pirosak voltak a kötél szorításától. Leszálltam a trónról a takarót magamra csavarva álltam előtte. Reszkettem a hidegtől, a lábaim már kékek voltak, az ajkam lila. Niall végignézett rajtam, odajött hozzám, megfogta a vállam, és átölelt. Az egész lényem elkezdtet remegni, a szívem hevesen dobogni, alig bírtam megállni a lábamon. Ha nem fogott volna, összeesek. Már nem fáztam, de azért jól jött volna egy ruha.

-          Niall… szeretnék kérdezni valamit – húzódtam el tőle.

-          Mondd kicsi lány – megfogta a kezem.

-          Szeretnék felöltözni. Kaphatnék ruhát? – pirultam el.

-          Persze, bár így se vagy rossz – vigyorgott.

Beleütöttem a vállába, és megöleltem. Annyira kedves most velem. Csettintett egyet az ujjával, és máris ott termet a kezében egy gyönyörű ruha. Vörös volt az egész, a nyakánál tele volt gyémántokkal, az ujjam kicsit hosszabb volt, és leért a földre. Levettem a nadrágom, és a zoknim. A kezében tartotta a ruhát, odamentem, és belebújtam. Felhúzta a cipzárt, megfordultam. Kivettem a hajamat a ruha aló, és felfogtam lófarokba. A hajam egy rész lehullott a vállamra. Olyan vagyok, mint egy igazi hercegnő. Körbefordultam, és a ruha megpördült. Ott pörögtem a teremnek a közepén, hírtelen megbotlottam, és belesetem Niall ölébe. A tekintetünk egybefúródott. Kék szemével engem nézett, és elbűvölt. Felálltunk, én pedig lehajtott fejjel elkezdtem menni a trón felé, de… megfogott. Megfogta a karom, és magához húzott. Belepördültem a karjaiba, úgy, hogy az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. Éreztem, ahogy veszi a levegőt. A száján meleg levegő áramlott ki, én pedig azt néztem. Legszívesebben letámadtam volna, de nem mertem. Féltem, hogy visszautasít. Az iránta érzett szeretette egyre erősödött. Ám Sam iránti kezdett elhalványodni. Tudtam, hogy nem lehet az enyém, de Niall sem, hisz ő az ellenségem, mégis kezdek belészeretni, és ezekkel a tettekkel úgy érzem, mintha neki is jelentenék valamit. Közelebb hajolt felém. Az ajkunk egymáséhoz ért. Megcsókolt!

Hírtelen csapódott az ajtó.

-          Engedd el e szemétláda! – Sam hangja volt az. Niall elengedett, és elővett egy varázspálcát. Ráirányította. Csak akkor vettem észre, hogy nem egyedül van, mikor Niall előkapta.

-          Legalább én törődöm vele! – vágta a fejéhez.

-          De hogy törődsz vele! Nem tudsz te neki adni semmit! Én legalább szeretem!

-          Ne add azt, hogy szeretsz – vágtam közbe a fiúk vitájába, - nem is foglalkozol velem. Amióta itt van Mia, azt se tudod, ki vagyok! Azon csodálkozom, hogy feltűnt, hogy eltűntem – sírtam.

-          Átmosták az agyad Sophie? – kérdezte Mia.

-          Te csak ne szólalj meg!

Ahogy ezt kimondtam, odamentem Niall-hez, és átöleltem. Egyedül ő volt az, aki megértett. Nem tudom mi ütött Sambe, de már nem éreztem azt a törődést, mint régen.

-          Nem szeretsz! Menjetek vissza a mi világunkba, és éljetek ketten boldogan! Nem számítok én senkinek! – ordítottam.

-          Nekem számítasz – mosolygott Niall.

-          Fúj, hogy tudsz neki hinni? – kérdezte Mia.

-          Egyedül ő volt, aki észrevette, hogy egyedül vagyok. Hagyatok magara! Elegem van az egész mindenből! Idehozom a könyvem, és a jogarom, és nem megyek vissza! Itt maradok vele, és leszek a királynője!

Ezzel a mondatommal megütöttem őket. A jóslatban nem az áll, hogy összejövök a fő gonosszal. Felemeltem a kezem, és kinyitottam az ajtót. A kezemmel mutattam, hogy kívül tágasabb.

Kiléptek az ajtón, és elmentek. Így ottmaradtam egyedül Niall-lel. Felrúgtam a jóslatot. De szeretem Niall-t, és vele sokkal jobb!